Ismét túl vagyunk egy mérkőzésen, és nagyon el vagyok
keseredve a mutatott játék és a hozzáállás miatt. Mindig is az volt a
mottóm, amit Hemingway írt: A sport arra tanít, hogy győzzünk, vagy emelt
fejjel veszítsünk. Tehát a sport megtanít mindenre. „sajnos egyik tényező
sem jöttbe”, mert nem nyertünk és bizony el kell mondani, hogy nem emelt
fejjel távoztam Gyömrőről. Ez a szerény képességű csapat példát mutatott
lelkesedésből, hozzáállásból. Az utolsó 10 percben legalább 4 játékosuknál
jelentkezett a fáradtság ereje, addig mi egymásra vártunk.
Nem voltunk agresszívek, majdnem minden párharcot
elveszítettünk és egymástól vártuk a megoldást, mint az ellenfél vezető
góljánál. Utána igyekeztünk a z utolsó 5 percben, hogy megfordítsuk az
eredményt, de csak az egyenlítés sikerült. Továbbra is rossz formában,
alázat nélkül játszunk.
A labdarugó szakosztály vezetése és a megértő györgyei
közönség NEM EZT ÉRDEMLI! Ki lehet kapni, de ilyen alibi, pipogya játékot
nem szabad díjazni. Még a bajnokság felénél tartunk,de ha így haladunk,
akkor nagyon sok meglepetés éri a csapatot. Hiányzik a Tűz! Fiuk! Vegyük
már észre, hogy nem jó úton járunk. Több tűz kell, agresszivitás és a
feltétel nélküli győzni akarás.
Árvai István
U 19 Gyömrő : Tápiógyörgye
2
: 0
Az esélytelenek nyugalmával kezdtük
a játékot. A mérkőzés nagy részében érvényesült is a papírforma, nem sikerült
meglepetést okoznunk.